17.rész

Hellóbelló! Tudom, nagyon régen volt új rész, de remélem megbocsájtotok! 

Először is diákdiri volt, amin sajnos a 11.A PÍások utolsók lettek :( Utána ősziszünet, amin pihentem meg elmentünk KörösTarcsára (Békés megye) a mamám szülővárosába. Vasárnap jöttem haza, és akkor ég 19. versszakot kellett megtanulnom Walesi Bárdokból, mert hétfőn dogát írunk belőle (5ös lett). Most szerdán voltam először a zeneiskola kórusában, azért mostantól kb negyed 6kor érek csak haza. Csütörtökön matek verseny, utána színház, mert lehetett suliban venni színházbérletet. A Tanítónő-t néztük, és nagyon jó volt, meghát perverz :D Oké akkor negyed 9kor értem haza. Pénteken meg nyelvtan verseny, de az csoportos volt....szóval bocsi akartam hétfőn is rakni részt de nem ment.

Nektek hogy telt a szünetetek? Mit csináltatok? 

12-én megjelenik a Take Me Home. Én már teljes egészébe hallotttam, meg megvan az összes a telómon, és nagyon jó. A kedvencem a Rock Me♥

A dédpapám testvérének az egyik verse:

Dal

Verőfényes május...édes illatával

altatom lelkemet madarak dalával

ringatom álomba háborgó képzeletem

s míg csendesen alszom velem vagy édesem.

,,Százhúrós Hegedű'' 1936.

Bak Elek 

Jó olvasást, és még egyszer bocsiii!                                                           JulcsiStyles♥ xx

spanyol interjún táncoltak :DD ♥

July szemszöge
-Jó reggelt kicsim. Itt van Harry segíteni akar pakolni- keltett fel anya.
-Neked is. Lécci mond meg neki, hogy nyugodtan jöjjön fel.- kértem, majd miután kiment a szobámból felvettem normális ruhát.
-Szia - jött be Harry a szobámba kopogás nélkül, és odajött hozzám, hogy egy forró csókot adjon.

-Szia. Hogyhogy ilyen korán felkeltél?- kérdeztem álmosan, miközben a fésűmet kerestem.
-Én általában kb. 3 óráig pakolok, ezért a srácok korán felkeltettek-mondta. 
-Az szar. Nagybaj ha most nem sminkelem ki magam? Semmi kedvem nincs hozza.
-Miért lenne baj? Amúgy is gyönyörű vagy, nem kell semmi smink rád- mondta kedvesen és megölelt. 
-Köszönöm. Megcáfolnám, de túl álmos vagyok hozzá- mosolyogtam rá.
-Pedig hidd el. You don’t know oh oh you don’t know you’re beautuful oh oh That whats makes you beautiful-énekelte. 
Hányszor álmodoztam, hogy koncerten vagyok, a WMYB-t éneklik, és Harry végig a szemembe néz....
A pakolással 1 óra alatt végeztünk, bekaptam valami tápláló kaját, aztán elmentünk Hanniékhoz.

-Sziasztok! Mizújs?-köszönt Gina, Hanni anyukája.
-Szia! Harry vagyok-mutatkozott be Göndörke.
-Szia! Semmi. Már szép kerek a hasad!-öleltem meg- Mikorra vagy kiírva?-érdeklődtem.
-Novemer 12. De gondolom nem hozzám jöttetek. Hanni a szobájában van, és mostanában eléggé furi...sőt nem jött ki a szobájából tegnap délután óta, és be se enged. Megpróbálnátok beszélni vele?-kérdezte aggódva.
-Persze- bólintottam nagyot és bekopogtunk az ajtaján, amit ki is nyitott.
Egy kérdés ugrott be a fejembe. Legjobb barátnőm mióta emós? Fekete a haja pink csillagokkal(!!!), és jó erősen ki van sminkelve.
-Hanni, veled meg mi történt?-huppantam az agyához ahol épp a körmét festette.
-Semmi- mondta unottan és letette az ecsetet.
-De nagyon is van valami. Te soha az életben nem akartad befesteni a hajad, vagy egyáltalán emós lenni.! Mi történt?-próbáltam rávenni, hogy elmondja, de lelkem mélyén tudtam, hogy az nem lesz olyan egyszerű, hiszen nálam is makacsabb.
-Semmi, mondtam már. Amúgy miért jöttetek?
-Megnézni, hogy hogy haladsz a pakolással, de ahogy nézem el is felejtetted- próbáltam lenézően mondani, de nem hiszem, hogy nagyon sikerült.
-Minek kéne pakolni?- nézett rám értetlenül.
-Miért te nem jössz Hawaiira?-kérdezte ezúttal Harry.
-Jaaaa tényleg, mondani is akartam! Nem!- vágta  rá. Ez érdekes legutóbb (1 hete) még akart.
-Hali- lépett be egy magas, világfájdalmas képű, emós fiú- Ti kik vagytok és mit kerestek itt?
-Ezt inkább nekünk kéne kérdeznünk! És hogy jöttél be? Tuti nem Gina engedett be?-nézett szúrósan Hazza a fickóra.
-Hanni adott kulcsot. És egyébként a pasija vagyok, Aaron Taylor -mondta
Na nekem asszem összeállt a kép a hirtelen stílusváltásról. 
-Hanni, beszélhetek veled négyszemközt?-kértem.
-Nem, nyugodtan mondd Aaron előtt.-Na jó, most már kezdek kiborulni.
-De nem. 4 szemközt, az enyéim és a tieid között.
-Nem.
-Tudod mit, ha nem akarsz meghallgatni, maradj magadnak!-mondtam dühösen, és Aaron néztem villámokat szóró szemmel. Megfogtam Harry kezét és kimenünk a szobából. Gina, mint gondoltam, a hálószobájukban aludt.
-Gina. Bocsi, hogy felébresztelek, de asszem tudom, mi a baja Hanninak-de jó, hogy felébresztettem ilyen jó hírrel!-Inkább ,ha nem gond, nem mondanám el, de ha bemész a szobájába, meglátod. És légyszi, ne mondd el neki hogy én árultam be, mert nem akarom, hogy megharagudjon. Mi megyünk is, szia, és ne húzd fel magad nagyon, mert nem tesz jót a babának! –mondtam le egy levegővel.
-Oké csak ne fulladj meg!-nevetett, de látszott rajta hogy kezd picit ideges lenni- Szia- mondta, és megölelt.
-Szia. Sok sikert-köszönt el Harry, és adott 2 puszit.
-Sziasztok. Köszi mindent-nézett hálásan ránk.
-Szívesen, de Hannival kapcsolatban, nem tettünk semmit. Na de mi tenyleg megyünk. Szia.
-Sziasztok máodszor! Gondolom, kitaláltok!

Pár óra múlva

Mivel 8-kor megy a gép ,és most 6 óra van, gondoltam felhívom Hannit, hogy akkor jön- e.
-Csoki! Jössz velünk Hawaiira, vagy meg mindig emó vagy?-szóltam a telefonba, miután felvette.
-Nem akararok, de nem is tudnék, szobafogságot kaptam miattad, úgyhogy köszi. Meg eltiltottak Chicktől. Szóval felejtsd el hogy valaha is barátok voltunk!-mondta, majd lecsapta. 
Most komolyan, hogy felejteném el? 15 éve legjobb barátnők vagyunk. Emlékszem meg ,mikor oviban megismertük egymást.
"-Szija. Hogy hívnak?
-Szija. Juliett.
Az úgy nem jó. Inkább legyél July.
-Oké. Teged hogy hívnak?
-Hannah, de csak Hanni. Leszünk barátok?
-Igen. Legjobb barátnők mindörökké!"-gondoltam vissza pontosan 1997 szeptember 1-jére.
Eszembe jutott minden vele töltött idő, nevetés, boldogság,  szomorúság, mikor megígértük, hogy sosem veszünk össze fiú miatt... és tessék, most miért is mondta h felejtsem el őt? Az emlékektől egyre rosszabbul éreztem magam. Lehet, nem mindig voltunk egy hullámhosszon, nem egyezett a véleményünk, de nem akarom elveszíteni, hiszen ő az, aki a szüleimen és a bátyámon kívül legtöbb ideje az életem része... Éreztem, h pár könnycsepp legördült az arcomon, de nem is csodáltam. Most vesztettem el a legjobb barátnőmet, amikor nem számítottam rá. Mikor Luckyval barátnők lettünk, annyira féltem, hogy elveszítem, hogy a naplómba egy egész oldal levelet írtam neki. De hál Istennek, ők is nagyon megszerették egymást.
-Na, idő van. Menjünk a villába, aztán együtt indulunk-jött be a szobámba Harry. Mikor észrevette az arcom, megölelt.-Mi baj? Hanni?-kérdezte. Mivel hang nem jött ki a torkomon, csak bólintottam. -Ne aggódj, úgy is kibékültök hamar.
-Nem hiszem. Még sosem mondott ilyeneket -mondtam rekedtes, sírós hangon.- Egy pillanat, és mehetünk-szedtem össze magam, és kimentem a fürdőbe megigazítani az arcom. Végül is raktam egy kis szempillaspirált és szájfényt.
-Oké, mehetünk-mentem vissza a szobámba, de aztán le is mehettem a nappaliba, mert se Harry, se a gitárom, se a bőröndjeim nem voltak ott.
-Zackék hol vannak? Meg anyáék?-kérdeztem.
-Már elmentek egy ideje. Anyukádék dolgoznak. Na gyere, mindjárt indulnak a srácok, és nem kéne lemaradni a gépről!-válaszolt, majd összekulcsolta a kezeinket , kimentünk a kocsihoz, és betettük a maradék egy bőröndömet is.